Drága Olvasóim!
Remek hírrel szolgálhatok! Nem tűntem el, egy percig sem kell aggódnotok! :) A történet, mint azt mást korábban ígértem, folytatódni fog, azonban előre is bocsássatok meg nekem a néhai kihagyásokért, nem mindig tudok úgy fel rakni részt, mint ahogy azt szeretnék.
Ettől függetlenül remélem velem maradtok/vagytok!
További szép Estét!
Puszi: Csajszii
Remek hírrel szolgálhatok! Nem tűntem el, egy percig sem kell aggódnotok! :) A történet, mint azt mást korábban ígértem, folytatódni fog, azonban előre is bocsássatok meg nekem a néhai kihagyásokért, nem mindig tudok úgy fel rakni részt, mint ahogy azt szeretnék.
Ettől függetlenül remélem velem maradtok/vagytok!
További szép Estét!
Puszi: Csajszii
- Majd jövök, kicsim – ad puszit arcomra Kyle, mire Elisabeth
elmosolyodik.
- Szeretlek! – szólok kedvesem után, aki még visszanéz az ajtóból, szórakozottan dob egy csókot, majd becsukja a bejárati ajtót, így eltűnve a szemem elől.
Egy ideig még nem mozdulok, gondolataim százfelé kalandoznak, amiből az öreg hölgy zökkent ki.
- Nagyon kedvelem ezt a fiút. Nagyon jó ember – mondja Elisabeth, mire csak visszafogottan felnevetek. Válaszként bólintok neki és igyekszem a vigyort letörölni arcomról. Ha tényleg ismerné… nem feltétlen így jellemezné a férfit, ebben biztos vagyok. Emberi szemmel azonban valahol igaza van. Kyle kedves, udvarias és nagyon is igyekszik ezt a látszatot fent tartani.
Telefonom megrezzen a zsebembe.
- Szeretlek! – szólok kedvesem után, aki még visszanéz az ajtóból, szórakozottan dob egy csókot, majd becsukja a bejárati ajtót, így eltűnve a szemem elől.
Egy ideig még nem mozdulok, gondolataim százfelé kalandoznak, amiből az öreg hölgy zökkent ki.
- Nagyon kedvelem ezt a fiút. Nagyon jó ember – mondja Elisabeth, mire csak visszafogottan felnevetek. Válaszként bólintok neki és igyekszem a vigyort letörölni arcomról. Ha tényleg ismerné… nem feltétlen így jellemezné a férfit, ebben biztos vagyok. Emberi szemmel azonban valahol igaza van. Kyle kedves, udvarias és nagyon is igyekszik ezt a látszatot fent tartani.
Telefonom megrezzen a zsebembe.
„7-kor nálam.”
Olvasom az üzenetet, mire akaratlanul is elvigyorodom. Visszajött. Rég nem láttam.
- Nos… - köszörüli meg a torkát Beth, mire elrakom a telefont és újra felveszem az álarcomat.
- Még el sem ment, de már hiányzom neki – legyintek, s igyekszem hihetőnek tűnni. A néni elmosolyodik, ezek szerint jó színész vagyok.
- Köszönöm a segítségét, Elisabeth, a héten már nem kell jönnie, a pénz, pedig ha jól tudom, már a számláján van. Jövő héten várjuk és további szép hétvégét!
Nem tudom mikor mondtam legutóbb ilyen szépeket neki, de a mozdulataimmal a kedvesnek tűnő szavaimat megcáfoltam. Mondandóm befejezte után egyszerűen csak megfordultam és indultam fel a lépcsőn. Egy hangos köszönömöt még hallottam a hátam mögül, majd a „nem tudom, mit eszik ezen a nőn Kyle” halk kommentálásra csak felnevettem, aztán egy ajtócsukódás jelezte, egyedül vagyok.
Fekete karórám még csak fél ötöt mutat, s mivel bőven van időm, ezért úgy döntök, hogy a kádba fekszek és felhívom Iant, majd szépen lassan elkészülök az esti találkozómra.
Egy kézmozdulattal az összes ajtót és ablakot bezárom. Nem éppen kényelem szempontjából választom ezt a gyors megoldást, sokkal inkább azért, mert így biztosan mindent rendesen bezárok. Két év alatt tizenketten már próbálkoztak a halálba küldésemmel, nem kockáztathatok. Főleg, hogy Kyle nincs itthon.
Itthon. De furcsa ezt kimondani. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd az utálatos matektanárral lakom együtt. Mi több. A felesége leszek…
Vanília illatú habfürdőt öntök a vízbe, s mikor a kád már majdnem megtelik víz és hab keverékével, óvatosan belemártózom a forró vízbe. Pár perc erejéig még élvezem a semmittevést, azonban hamar megunom azt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van Iannel. Rég láttam. Rég beszéltünk.
Mielőtt tárcsáznám a fiút, elmormolok egy úgynevezett ’kizáró bűbájt’, mely meggátolja, hogy harmadik fél bármit is halljon a beszélgetésünkből. Megnyomom a hívás gombot, s míg Ianre várok a vonal végén, fehérarany gyűrűmet nézegetem. Akaratlanul is elmosolyodom. Még belegondolni is vicces, hogy mi tényleg összeházasodtunk…
- Szia, gyönyörűm. Mi újság, hogy van az én egyetlen sógornőm? – szólal meg a vonal végén egy jól ismert, szórakozott hang.
- Á, egyre frappánsabb köszönésekkel üdvözölsz. Csak nincs véletlenül egy listád, amit mindig előveszel, ha velem telefonálsz? – nevetek fel jókedvűen.
- De igen. Most lebuktam – röhög a telefonba.
- Minden rendben, Ian? Jól vagy? Jól vagytok? – váltok komolyabb hangnemre, s ő is így tesz. Ritkán tudunk beszélni egymással, s elég óvatosnak is kell lennünk a bűbáj ellenére is.
- Nem igazán. Pontosabban mi jól vagyunk Ryannel, anyudék is jól vannak.
- De? – kérdezem feszülten.
Hosszabb csend következik, ami még jobban megerősíti bennem a tényt, baj van.
- Jeremy fel fog ébredni hamarosan. És még mielőtt bármit is mondanál, nem Jenna, nem tarthatjuk tovább altatásban!
- Ian…
- Nem!
- Szükségem van még egy kis időre. Ian, csak még egy-két hetet… - kérem óvatosan, hisz tisztában vagyok vele, ha Ianen múlt volna, Jeremy már rég ébren lenne.
- Jenna, nagyon jól tudod, hogy mekkora veszélynek tesszük ki így…
- Kérlek! S ha jobban belegondolsz ez az ő érdekeit is szolgálja… sokkal jobb, ha úgy ébred fel, hogy…
Ding-dong!
Olvasom az üzenetet, mire akaratlanul is elvigyorodom. Visszajött. Rég nem láttam.
- Nos… - köszörüli meg a torkát Beth, mire elrakom a telefont és újra felveszem az álarcomat.
- Még el sem ment, de már hiányzom neki – legyintek, s igyekszem hihetőnek tűnni. A néni elmosolyodik, ezek szerint jó színész vagyok.
- Köszönöm a segítségét, Elisabeth, a héten már nem kell jönnie, a pénz, pedig ha jól tudom, már a számláján van. Jövő héten várjuk és további szép hétvégét!
Nem tudom mikor mondtam legutóbb ilyen szépeket neki, de a mozdulataimmal a kedvesnek tűnő szavaimat megcáfoltam. Mondandóm befejezte után egyszerűen csak megfordultam és indultam fel a lépcsőn. Egy hangos köszönömöt még hallottam a hátam mögül, majd a „nem tudom, mit eszik ezen a nőn Kyle” halk kommentálásra csak felnevettem, aztán egy ajtócsukódás jelezte, egyedül vagyok.
Fekete karórám még csak fél ötöt mutat, s mivel bőven van időm, ezért úgy döntök, hogy a kádba fekszek és felhívom Iant, majd szépen lassan elkészülök az esti találkozómra.
Egy kézmozdulattal az összes ajtót és ablakot bezárom. Nem éppen kényelem szempontjából választom ezt a gyors megoldást, sokkal inkább azért, mert így biztosan mindent rendesen bezárok. Két év alatt tizenketten már próbálkoztak a halálba küldésemmel, nem kockáztathatok. Főleg, hogy Kyle nincs itthon.
Itthon. De furcsa ezt kimondani. Ki gondolta volna, hogy egyszer majd az utálatos matektanárral lakom együtt. Mi több. A felesége leszek…
Vanília illatú habfürdőt öntök a vízbe, s mikor a kád már majdnem megtelik víz és hab keverékével, óvatosan belemártózom a forró vízbe. Pár perc erejéig még élvezem a semmittevést, azonban hamar megunom azt. Kíváncsi vagyok, hogy mi van Iannel. Rég láttam. Rég beszéltünk.
Mielőtt tárcsáznám a fiút, elmormolok egy úgynevezett ’kizáró bűbájt’, mely meggátolja, hogy harmadik fél bármit is halljon a beszélgetésünkből. Megnyomom a hívás gombot, s míg Ianre várok a vonal végén, fehérarany gyűrűmet nézegetem. Akaratlanul is elmosolyodom. Még belegondolni is vicces, hogy mi tényleg összeházasodtunk…
- Szia, gyönyörűm. Mi újság, hogy van az én egyetlen sógornőm? – szólal meg a vonal végén egy jól ismert, szórakozott hang.
- Á, egyre frappánsabb köszönésekkel üdvözölsz. Csak nincs véletlenül egy listád, amit mindig előveszel, ha velem telefonálsz? – nevetek fel jókedvűen.
- De igen. Most lebuktam – röhög a telefonba.
- Minden rendben, Ian? Jól vagy? Jól vagytok? – váltok komolyabb hangnemre, s ő is így tesz. Ritkán tudunk beszélni egymással, s elég óvatosnak is kell lennünk a bűbáj ellenére is.
- Nem igazán. Pontosabban mi jól vagyunk Ryannel, anyudék is jól vannak.
- De? – kérdezem feszülten.
Hosszabb csend következik, ami még jobban megerősíti bennem a tényt, baj van.
- Jeremy fel fog ébredni hamarosan. És még mielőtt bármit is mondanál, nem Jenna, nem tarthatjuk tovább altatásban!
- Ian…
- Nem!
- Szükségem van még egy kis időre. Ian, csak még egy-két hetet… - kérem óvatosan, hisz tisztában vagyok vele, ha Ianen múlt volna, Jeremy már rég ébren lenne.
- Jenna, nagyon jól tudod, hogy mekkora veszélynek tesszük ki így…
- Kérlek! S ha jobban belegondolsz ez az ő érdekeit is szolgálja… sokkal jobb, ha úgy ébred fel, hogy…
Ding-dong!
- Ki az? – kérdezi Ian, nyílván ő is meghallotta a csengőt, amitől
hirtelen elnémultam.
- Fogalmam sincs, de most leteszem. Amint tudlak, hívlak! – mondom, s kinyomom nem várva meg a válaszát.
Nem várok látogatókat, valószínű Elisabeth hagyott itt valamit. Az az öreglány az agyamra megy! Úgy bánik Kyleval, mintha csak a fia lenne, s ezért kicsit túl is gondolja a házvezetőnő szerepét. Eddig nem akartam megbántani, de úgy vélem, lassan el kell vele beszélgetnem.
Ding-dong!
Mély levegőt veszek, a telefonomat lerakom a kád szélére, én pedig kényszeredetten kiszállok a jólesően meleg vízből. Magamra kapok egy köntöst, bosszankodva veszem a lépcsőfokokat és megyek a bejárati ajtóhoz.
Ding-dong!
- Türelem, megyek már! – szólok ki ingerülten a hívatlan vendégnek, s mikor már majdnem az ajtóhoz érek, még egyszer is megszólal a csengő. Dühösen fordítom el a zárban a kulcsot, s mikor kinyitom a hatalmas fehér ajtót, nagy meglepetésemre senki nem áll a küszöbön. Sem a lépcsőn. Sem elbújva a ház oldalánál, vagy esetleg egy bokorban. Sehol senki, hiába kutatok szememmel emberi lény után. Szórakozik velem valaki?
- Hahó! Van itt valaki? – kiáltom el magam, természetesen, ahogy vártam, eredménytelenül, válaszra nem méltatva.
Bosszankodva fújtatok egyet, majd megint az emelet felé veszem az irányt. De talán most jobban teszem, ha inkább elkészülök, így a gardróbba vetem magam, ahol egy fekete farmerre, egy fehér pólóra és egy fekete bőrdzsekire esik a választásom, kiegészítőül pedig egy barna magas sarkút készítek ki.
- Fogalmam sincs, de most leteszem. Amint tudlak, hívlak! – mondom, s kinyomom nem várva meg a válaszát.
Nem várok látogatókat, valószínű Elisabeth hagyott itt valamit. Az az öreglány az agyamra megy! Úgy bánik Kyleval, mintha csak a fia lenne, s ezért kicsit túl is gondolja a házvezetőnő szerepét. Eddig nem akartam megbántani, de úgy vélem, lassan el kell vele beszélgetnem.
Ding-dong!
Mély levegőt veszek, a telefonomat lerakom a kád szélére, én pedig kényszeredetten kiszállok a jólesően meleg vízből. Magamra kapok egy köntöst, bosszankodva veszem a lépcsőfokokat és megyek a bejárati ajtóhoz.
Ding-dong!
- Türelem, megyek már! – szólok ki ingerülten a hívatlan vendégnek, s mikor már majdnem az ajtóhoz érek, még egyszer is megszólal a csengő. Dühösen fordítom el a zárban a kulcsot, s mikor kinyitom a hatalmas fehér ajtót, nagy meglepetésemre senki nem áll a küszöbön. Sem a lépcsőn. Sem elbújva a ház oldalánál, vagy esetleg egy bokorban. Sehol senki, hiába kutatok szememmel emberi lény után. Szórakozik velem valaki?
- Hahó! Van itt valaki? – kiáltom el magam, természetesen, ahogy vártam, eredménytelenül, válaszra nem méltatva.
Bosszankodva fújtatok egyet, majd megint az emelet felé veszem az irányt. De talán most jobban teszem, ha inkább elkészülök, így a gardróbba vetem magam, ahol egy fekete farmerre, egy fehér pólóra és egy fekete bőrdzsekire esik a választásom, kiegészítőül pedig egy barna magas sarkút készítek ki.
Lezárom az autót, s a megrezzenő telefonom után nyúlok a táskámba.Csodálatos vagy. Valamikor ismételnünk kéne…Hangosan felnevetek az üzenetet látván, de nem írok vissza. Lezárom a telefonomat, s a házba érve a nappaliban hanyagul ledobom a bőrdzsekit, s lerúgom a magas sarkúimat is. Nagyon jót fog tenni most egy holnap délig tartó alvás, másra sem vágyom jelenleg. Akaratlanul is kósza emlékképek villannak be az estéről, melyektől elégedett mosoly ül ki arcomra. Mindig is jó érzés lesz megbizonyosodni arról egy nőnek, hogy kívánatos és a férjén kívül másoknak is kell. Mások is akarják. Ha érzéseim lennének, valószínűleg csak hízelgőnek tartanám és finoman visszautasítanám az ajánlatokat. Ám most, hogy nem számít, hogyan is fogok másnap érezni… új lehetőségnek tekintem a férfiak közeledését. Illetve kalandnak. Igen…
Váratlanul felkapcsolódik a villany, s a hirtelen jött fényesség következtében hunyorítani kezdek. Mikor megszokom a világosságot, Kylera leszek figyelmes, aki a falnak dőlve engem figyel. - Bryannél voltál?